Alapvetően - sok emberhez hasonlóan - nem bírom a hülyéket. Szerencsére elég ritkán találkozom velük az indokoltnál hosszabb ideig, ezért nagyjából nyugalmasan telik az életem. Egy kivétel van, ahol egy másodperc alatt gyorsulok nulláról idegösszeroppanásra, ez pedig vezetés közben történik. Össze-vissza bóklásznak az úton fogalmatlanul, feltartják a forgalmat, a kormányra hajolva pánikba esve küzdenek az életükért. De miért? Miért nem bírnak otthon maradni? Előbb utóbb úgyis átmegy rajtuk egy Hummeres.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.