Onnan jött ez a két megkülönböztetés, mármint a torta és aprósütemény, hogy a Travis két újabb albumát hallgattam. Az egyik az Ode to J. Smith, a másik pedig a The Boy with No Name. Mindegyik tetszett, de a második jobban és nem tudtam miért. Aztán ott jutott eszembe ez a hasonlat. A Boy lett a torta, az Ode pedig a háttérzene, az aprósütemény. És utána annyira örültem ennek az ötletnek, hogy mindenkinek elmeséltem. Ők nem érezték annyira világmegváltónak, de ez máskor sem zavart. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.