Egyik nap reggeli közben egy haverral kicsit elgondolkodtunk. Olyan negyed óra fejtegetésnek ez lett az eredménye:

Tényleg elképzelhető, hogy a negyedik dimenzió az idő. Mivel nagyon eltérő az általunk megtapasztalt első háromtól, ezért eddig nem lelkesedtem ezért az ötletért, de most van egy megközelítés, ami szerint ez egész jól szemlélteti. Egy példán keresztül magyaráznám.

Vannak mondjuk az amőbák. Nem nagyon vannak tudatában a dimenzióknak, inkább csak megtapasztalják őket. Aztán vannak a hangyák, amik sokkal bonyolultabb lények. Ők két dimenzióban már eltájékozódnak, de a harmadikat csak elszenvedik. Észlelik, hogy van, de nincsenek rá nagyon befolyással. Ha egy magas fal áll előttük, amit nem tudnak megmászni, akkor nem hoznak létrát, hanem megkerülik vagy egyszerűen nem mennek arra. (jó jó, tudom hogy sántít, de alapvetően szerintem oké a hasonlat.) Ők olyan 2,5 dimenziós tudatú lények.

Aztán van az ember. Mi nagyon jól tájékozódunk három dimenzióban, de a negyediket, az időt csak elszenvedjük. Nem vagyunk rá hatással, habár egyre több tudásunk van vele kapcsolatban. Mivel alapvetően csak ilyen 3,5 dimenziós tudatunk van, ezért még sokat kell fejlődnünk, de lehet, hogy egyszer majd megértjük a negyedik dimenziót is.

Eddig jutottunk. Aztán elfogyott a szendvics.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.