Tegyük fel, hogy valaki fasiszta valaki pedig liberális. Ha mindegyikőjük hű az ideológiájához, akkor a fasiszta ha akarja teljes szívből fogja utálhatja a liberálist és ez az ő szempontjából teljesen normális. A liberális pedig elfogadja a fasiszta utálatát és a toleranciája miatt elfogadja annak a másságát, különbözőségét is, talán még szereti is. Amennyiben nem így tesz, abban az esetben ő nem liberális, hanem valami fajta liberálfasiszta ideológiai paradoxon hű követője.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.