Saját jelentéktelenségem boldoggá tesz.

Ha belegondolok, hogy rajtam kívül mennyi ember él és hogy létezésem mennyire jelentéktelen az emberiség szempontjából, akkor örülök, hogy nem sok múlik rajtam.

Ha pedig abba gondolok bele, hogy a több milliárd galaxis egészéhez képest az emberiség létezése mennyire jelentéktelen a nagy egész szempontjából, még jobban érzem magam.

A létezésünknek így nincs tétje és terhe. Teher nélkül élni pedig jó.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.