Gyerek III.

2020.03.30. 10:03

Párszor írtam már ide a drága utódomról, aki most már öt hónapos elmúlt. Az a helyzet, hogy a poronty továbbra is szépen fejlődik és nő, és habár akkora sokk nem ért az elmúlt egy-két hónapban, mint amikor még nullkilométeres volt, azért most is vannak megírni való helyzetek.

Először is a hangja határozottan erősödik. A szokásos aranyos babahangokat elég sokszor felváltja a Gyűrűk Ura nazgúljainak a visítása, amit sokszor mindenféle ok nélkül, csak úgy a saját szórakoztatására művel. Éjjel háromkor ideális, ha éppen túl alacsony a vérnyomásod. Ezzel kapcsolatban egyébként volt egy gyorstesztem is. Amikor megint elkezdte a nazgúlkodást, akkor gyorsan beraktam a youtuberól a film vonatkozó jelenetét, mire ő megint visított egyet, majd megint a youtube, majd megint ő. Tehát simán kikövetkeztethetjük, hogy nem csak emulálja a dolgot, hanem ért is nazgúlul. Mindig mondták, hogy az idegen nyelvek tanulását korán kell kezdeni.

Aztán a lakás kezd átalakulni a megszokott családi otthonból egy raktáráruházzá. Valahogy mindig előkerülnek olyan dolgok, amiket hirtelen meg kell venni / szerezni, aztán ami a legnagyobb gond, valahol helyet találni neki. Gyakori eset, hogy megint veszünk valami iszonyatosan fontos dolgot, én elmormolom magamnak, hogy ez pont annyira kell, mint sárgaláz a lepratelepre, de mese nincs, a porontynak semmiben sem szabad hiányt szenvedni. Aztán pakolunk.

Egyébként nagyon jó fej baba, nagyon ritka az, hogy csak úgy hobbiból üvölt. Persze ez nem jelenti azt, hogy pikkpakk megvan a megoldás egy-egy összeomlásra, de ha a szokásos éhes / berottyantott / álmos szentháromságon túl vagyunk, akkor általában az inputigény lesz a fontos, tehát foglalkoztatni kell valamivel. Hát ez az igazi kihívás, mert sokszor nem mindegy, hogy a lila rágókáját vagy a rózsaszín csörgőjét adjuk neki, esetleg éppen tornázhatnékja, netán csak kilométerhiánya van, amit persze nem ő akar legyalogolni, hanem vinni kell körbe, aztán nem tudjuk, hogy mitől kopik egy csíkon a szőnyeg.

Pár hete néhány régen látott ismerőssel ültünk le sörözni egy síelés levezetéseként, és elég sokáig teljes boldogságban nézelődött a sörök és a hamburgerek között. A sok ember, hang, fény nagyon bejött neki. A szomszédos asztalnál ülő nő kicsit kevésbé rajongott a látványért, látszott rajta, hogy ő annak idején inkább a porosz gyereknevelési kézikönyvet magolta. Mikor meg hazavittük és el akartuk altatni a teljesen felpörgött babát, mert hát biztosan álmos, akkor csúszott ki a számon, hogy: Elaltatni? De hát ez nyújtózkodik b.meg!

A bejegyzés trackback címe:

https://agyisuti.blog.hu/api/trackback/id/tr1115572276

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása