Ezen túl arra is rájöttem, hogy egy babával a „belesikítunk az éjszakába” kifejezés egészen új értelmet nyer. Mert habár régebben ehhez elég kellemes élmények kapcsolódtak, most valahogy nem az igazi, amikor a legszebb álmomból a The Great Southern Trendkill első másodperceire kelek úgy, mintha a villám vágna belém. Ilyenkor a gyors ágyból kiugrás után egy többfázisú megoldássorozat veszi kezdetét, és bízunk benne, hogy valahol útközben beüt a Babazen, és mehetünk mi is vissza az ágyba. Először megy persze a nyugtatás, a simogatás, beszélgetés. Ha ez nem sikerül, akkor a cumi az ágyforgó, minősített esetben a seggrázószék, ha pedig minden csődöt mond, akkor csak a vágy marad, a legális chloroform. Vagy pedig zenélünk ugye, ami éjjel kettőkor minden szomszéd álma.

Aztán a baba fizikálisan is rohamtempóban fejlődik. A legszembetűnőbb talán az, hogy a Kojakfrizurát felváltotta az elől sportosan rövid, hátul pedig a divatosan hosszú Bundesliga stílus, ami David Bowie esetében ugyan nagyon vagány volt, de mi itt inkább csak várjuk, hogy valamit kezdhessünk a helyzettel. A mozgáskultúra is fejlődött az eszeveszett rugdalózástól és csapkolódástól a Yodaszerű meditatív rugdalózásig és csapkolódásig, a szókincs pedig az oá-tól eljutott a nyuminyumi és eűűűig.

Végül pedig megtanultam, hogy a Pepco direktbe van kötve a nők G pontjával, ezért a Pepcoexpress menetrendszerűen indul minden héten, amitől lassan féltékeny is leszek. Ezt egybevetve azt hiszem, hogy ezek a pár hónapos babák azt az életet élik, amit mi is szeretnénk, szóval remélem jól sikerül neki kiélvezni.