A verebek miért mozognak szakaszosan? Elfordul a fejük, megállnak, felnéznek, megállnak, ugranak kettőt, megállnak és így tovább. Kicsi az agyuk aztán laggolnak vagy mi van velük?

Kidobtam a 12 éves bakancsomat. Majdnem életem harmadát együtt töltöttük. Igaz, 2008 óta már nyugdíjban volt és az elmúlt egy évben már nem is nagyon volt rajtam, mert már a javíthatóságon felül elhasználódott, de attól még rossz volt kidobni. Számomra többet ért sok embernél.

Megint a nők. Rájöttem, hogy az a baj velük, hogy - szemben a főiskolán programozáson tanítottakkal - imádják a redundanciát úgy tárgyak, mint kommunikáció esetében. Képesek összevenni ugyanolyan vagy csak minimálisan eltérő tárgyakat és folyamatosan szükségük van ugyanazoknak a kijelentéseknek az ismételgetésére. Vajon hányszor kell egy férfinek azt elmondania, hogy:

- Igen, drágám, még mindig szeretlek. Úgy ahogy 5 perccel ezelőtt is.

Egyre inkább igazat adok Churchillnek:

"A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval." 

Az Átlagember vásárolt. Tolta a kocsiját a sorok között és pakolt.

- Ezt láttam a tévében. Biztos jó. Azt mondták.

- Csipsz mindig kell. A nélkül még tévézni sem lehet.

- Ez most nagyon menő! Kell egy ilyen! Biztos örülni fog a gyerek.

Fogyasztott. Építette a piacgazdaságot, támogatta a termelőket, segítette a globalizmust. Végigért a sorokon, fizetett, siránkozott, hogy neki soha sincs elég pénze, kitolta a kocsit az autóhoz, bepakolt, majd elindult. Hazafelé gyorsulósat játszott a piros lámpák között, elszívott egy cigarettát, majd lazán kipöccintette a csikket az ablakon. Megevett egy csokit, a csomagolását hanyagul a kuka mellé dobta. Felment a lakásába, beletörölte a csokis kezét a pólójába, és lefeküdt a tévé elé a kanapéra. Előtúrt a kanapé mellől egy fél doboz csipszet és felkapcsolta a tévét. Szokás szerint nem vette észre, hogy a kanapé mellett a fotelben ül valaki. Egy rézbőrű meglett korú ember volt. Hosszú, egyenes haját befonta, tekintete szigorú és kemény volt. Megszólalt:

- Mit csinálsz, sápadt arcú?

- Tévézek - felelt flegmán Az Átlagember

- És előtte mit csináltál?

- Amit kellett. Vásároltam, autóztam, ilyesmi.

- Miért? Mindenre szükséged volt, amit vettél?

- Persze!

- Szóval te nem tudsz csipsz, mp3 lejátszó, dvd-k, félévente új telefon, nyolc pár cipő, háromféle dezodor nélkül élni?

- Nem. Ezek kellenek, mert különben lenéznek a többiek!

- Az nem érdekel, hogy így felélitek a földet? Nem érdekel, hogy utódaitokra mit hagytok? A Földet nem öröklitek, hanem az unokáitoktól kapjátok kölcsön. Már megtanulhattátok volna. Változnotok kell!

- De nekünk jó így! Egyébként indiánkoma! Ki vagy te? Ismered a Vinetut? Hehe.

- Ülő Bika vagyok, és nem ismerem, de ne tereld a témát! Egyszer próbálj odafigyelni egy problémára és felelősséggel dönteni! Meg kell változnotok!

- Te is tudsz úgy verekedni, mint Vinetu? Az volt ám a valami! Én is vagyok olyan jó! Kaphatsz egy tockost!

Közben Az Átlagember felpattant és ugrálni kezdett. Látszott, hogy nagyon erősnek érzi magát. Előre-hátra ugrált, kezét maga elé tartotta, mint a bokszolók. Ülő Bika előrelépett és egy óriási pofont kevert le neki. Az Átlagember elesett, a fejével összetört egy nagy vázát a sarokban és elájult.

- Hülye - mondta Ülő Bika és kisétált.

Férfi: M? Mint Márton. Aha. Oké.

Nő: M? Biztos? Nem N? Az már majdnem ugyanaz. Hasonlóan is hangzik. Lehet, hogy csak nem meri megmondani, hogy igazából az N-re gondolt, de vajon miért nem őszinte hozzám? Már nem szeret? Hát persze, nyilvánvaló. Mocskos szemét. Biztos észrevette, hogy felszedtem pár kilót és így mondja meg, de akkor miért nem egyértelműen beszél? Tényleg kövér vagyok? ... ... ...

Most őszintén. Hogy lehet így élni???

Csak nővel ne kezdjen az ember. 

Habár az eddigi zenékbe nem illik bele, de most egy Avril Lavigne jön, mert azt is szeretem. Mondjuk nem az egyik tipikus száma, hanem az Alíz Csodaországban film zenéje. Mégpedig azért, mert habár az egész szám nagyon jó, de a legjobb rész 2:11-től jön. Innentől viszont ne a csajt figyeljétek, hanem a háttérben a basszust és ritmust. Az a zseniális.

Minél jobban félti valaki az életét / egzisztenciáját annál kevésbé szabad.

Sokszor hallottam középkorúaktól, amikor az életük értelméről és elért dolgaikról volt szó, hogy mentegetőznek, hogy miért nem jutottak sokra, majd azt mondják, hogy: "de felneveltem két (három, egy, négy, bármennyi) gyönyörű gyereket".

Néhányuknak szívesen megmondandtam volna, hogy a "felnevelni" és az "életben tartani" az nem ugyanazt jelenti. 

Nem szeretnék lefeküdni a "régen minden jobb volt" féle retródivatnak, de pár napja azon gondolkodok, hogy miért lehet az, hogy míg a '80-as, '90-es (és korábbi) években annyi meghatározó zene született, addig valahogy a 2000-es években nem, pedig az elérhető zenék mennyisége sokszorosa az akkor elérhetőknél. Azt hiszem eljutottam egyfajta konklúzióra.

Szerintem a gond az internettel és az ezzel járó totális szólásszabadsággal és a mindenki számára lehetővé váló véleménynyilvánítással függ össze. Itt arra gondolok, hogy a '90-es évek közepéig, végéig minden zene, amit a nagyobb közönség megismert az MTV (és egyéb hasonló médiumok) cenzorainak szűrőjén keresztül kellett, hogy átverekedje magát. Ezek a csatornák pedig lehet, hogy néha akaratlanul, de kiszűrték az igazán gyenge produkciókat.

Ez a szűrő az internet terjedésével áthatolhatóvá vált és most már bárki bármit megoszthat a világgal és a hozzá hasonlóak között követőket is talál. Mivel a társadalom nagyobb része nem a magasan iskolázott, igényes és hozzáértő rétegből kerül ki, ezért egy Fluor féle Mizu sokkal könnyebben szed össze pár ezer rajongót, mint pl. egy valóban igényes zenét játszó zenekar.

A tévécsatornák pedig csak megnézik, hogy melyik zene a népszerűbb és azt tolják a nézők arcába, mert attól remélnek nagyobb bevételt. Tehát itt nem a tévécsatornák a hibásak, nem akarnak ők tudatosan népet butítani, hanem a sok gyökér, aki szép magyar szóval belájkolja a szemetet.

Egy másik dolog, hogy tud valaki az emlékezetébe idézni olyan 2000 előtti produkciót, amire azt mondta, hogy "Hát ez annyira szar, hogy az már jó!" És 2000 utánit? Szerintem a második sokkal könnyebb. Erre magyarázat lehet az, hogy 2000 után lett divat a szar.

Megválaszolva az alapkérdést, szerintem ezek miatt a minősíthetetlen szemetet szerető és ennek hangot is adó primitív tömegek miatt van ott a jelenlegi zene, ahol.

Ezt a gondolatmenetet pedig szerintem ez a zene adja vissza a legjobban:

A nők gyakran mondják, hogy a férfiak életképtelenek lennének nélkülük. Persze ez nem igaz. A férfiak mindössze esetlenül mozognak a nők által rájuk erőltetett környezetben.

Teljesen logikus, ha valaki megkérdezi a feleségét, hogy mit vegyen fel, ha a másik verzió az, hogy "Hát nem látod, hogy mennyire össze van gyűrve, azt még ki kell vasalni!!!"

Ilyenkor jobb, ha rávilágítunk, hogy legközelebb akkor legyen ilyen életképes, mikor vezetni, szerelni vagy éppen rendet rakni kell.

Hogy miért is gondolom ezt? Nézzük csak az elmúlt száz év magyar történelmét.

- Haverok voltunk az osztákokkal a Monarchiában. Egy elvesztett első világháború lett a vége. 

- Aztán haverkodtunk a németekkel. Bebukták a másodikat.

- Varsói szerződés, KGST, a nagy barát a Szovjetunió. '90 körül vége lett.

- Jött az EU. Már most oszlani akarnak, a déli részek katasztrofális állapotban vannak, de az északiak is eléggé megszenvedik a válságot. Már nem annyira szeretjük őket.

- Most Kína az új haver...

Sokadszorra is rá kellett jönnöm, hogy a nők a párkapcsolatban nem értik a viccet.

Az alábbi ábrán jelöljed be egy ponttal, hogy hol vagy. Érdekes.

Nagyon más lenne a világ, ha telefonálás felvevése előtt és letevése után plusz 5 másodpercig hallanánk a másik felet. 

Tegyük fel, hogy valaki fasiszta valaki pedig liberális. Ha mindegyikőjük hű az ideológiájához, akkor a fasiszta ha akarja teljes szívből fogja utálhatja a liberálist és ez az ő szempontjából teljesen normális. A liberális pedig elfogadja a fasiszta utálatát és a toleranciája miatt elfogadja annak a másságát, különbözőségét is, talán még szereti is. Amennyiben nem így tesz, abban az esetben ő nem liberális, hanem valami fajta liberálfasiszta ideológiai paradoxon hű követője.

- Milyen zenét szeretsz?

- Áááá, én mindent meghallgatok.

- Akkor hallgatsz például Johhny Hollowt, Juno Reaktort, Mortiist és Alanis Morisettet is? Nem? Csak mert akkor te nem hallgatsz mindent, hanem folyamatosan tömegrádió megy melletted. Ha pedig tömegrádiót hallgatsz és azt hiszed, hogy az a minden, akkor zene szempontjából elég szűklátókörű és igénytelen vagy.

Új termékünk, a Szuperhat elfoglalt menedzserek számára nyújt gyors döntéshozatali lehetőséget. Kis mérete, optimális és ergonomikus kialakítása lehetővé teszi a könnyű szállítást. Egy nehéz döntés esetén az összes tennivaló a lehetőségek felvázolása és sorszámozása, majd a segédeszközünket működésbe hozva pár másodpercen belül megkapja a végeredményt.

Igazán komoly üzletembereknek ajánljuk a fejlesztett termékünket A Szuperhúsz minden döntési igényt kielégít! Rendelje meg most!

Szuperhat: 9999Ft

Szuperhúsz: 19999Ft

 Mindent kiírt ami az útjába kerül, de ami fontos az majd úgyis visszatermelődik.

Most pedig kezdjük meg kalandozásunkat az örmény-amerikai kortárs népzene ritkás erdejében:

Az önbizalom és a bátorság tanulható. 

Abraham Lincoln egy villogó doboz előtt ült egy fotelban. A dobozban kis emberek próbáltak mindenfélét eladni szép képek és zenék kíséretében. A fotelja mellett pedig egy ember feküdt egy kanapén koszos ruhában, bámulta a dobozt és valamit evett. Fel sem tűnt neki Lincoln.

- Kit tisztelhetek önben? Én Abraham Lincoln vagyok, az Amerikai Egyesült Államok elnöke. - mutatkozott be Lincoln

Az ember felnézett és unott hangon válaszolt:

- Én vagyok Az Átlagember. Átlagos a családom, átlagos az autóm, átlagos a házam, átlagos a munkahelyem, átlagos a fogkrémem, átlagos a mosóporom. Tulajdonképpen mindenem átlagos. - válaszolta Az Átlagember

- Úgy látom, ez nem tetszik magának. - mondta Lincoln

- Nem hát! Jogom van jobban élni! - Az Átlagember öntudatos arcot vágott

- Joga van??? És a kötelességei? - kérdezte Lincoln

- Mi van velük? - kérdezett vissza Az Átlagember

- A kötelességeit teljesíti? - kérdezett újra Lincoln

- Mit számít az? Biztosan. A jogok a fontosak. - mondta Az Átlagember

- A jogoknak csak a kötelességekkel együtt van értelme. Azok, akik a kötelességeiket nem tartják be, azoknak nem járnak a jogok sem.

Az Átlagember felnevetett.

- Honnan veszi ezt a marhaságot? Lehet, hogy maguknál így van, de minálunk ez nem megy. A fél ország a jogaiból él kötelességek nélkül. - vigyorgott Az Átlagember

- És működik az ország? - hitetlenkedett Lincoln

Az átlagember elkomolyodott.

- Hát nem. Ami azt illeti nagyon nem.

- Akkor ezen kell változtatni.

- Azt nem lehet. Az biztosan alkotmányellenes lenne és különben is az emberi jogok durva megsértése. - okoskodott Az Átlagember

- Nem. Ez nem az. Az lenne az emberi jogok megsértése, ha valaki minden valós indok nélkül bebörtönözné, megölné, ellehetetlenítené vagy a munkától, és így a tisztességes megélhetéstől eltiltaná magát. - oktatott Lincoln

- Nekem soha sem ezt mondták. Én tudom mik a jogaim! - csattant fel Az Átlagember

- Azt látom. - mondta Lincoln majd felállt és kisétált a lakásból.

- Jobb is hogy elment. Kezdődik a Mónika.

A nőkkel az a fő baj, hogy a nagy részük csak valaki mással kapcsolatban tudja definiálni önmagát és emiatt hajlamosak baromságokat csinálni. Ha nincs akihez kapcsolódjanak, akkor mindent elkövetnek, hogy legyen. Persze vannak kivételek.

Ez volt a sütim alatt. Szerintem el lehetne adni sok pénzért, biztos van valami gyökér geek aki fizetne érte. :)