Az átlagemberek nagy része tudatlan idióta. A legérdekesebb az egészben, hogy ezek az emberek valószínűleg ugyanígy gondolkodnak a többiekről.

A kulturálisan homogénebb közösségek kevesebb feszültséggel terheltek.

Az emberiség satnyul. Az őskorban, ha egy ember olyan hülye volt, hogy nem tudta, hogy a kardfogú tigrisnek melyik a rossz vége, akkor azt megette a tigris. Ha az ókorban valaki betegsége miatt csak teher lett volna a társadalomra, kirakták a falu szélére. Spártában ha valaki gyenge volt, akkor ledobták a Tajgetoszról. Ha a középkorban valaki leprás volt vagy más gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, magára hagyták és nem engedték az emberek közé, hogy ne fertőzze meg őket. Ha pedig bárki bármikor dologtalan tolvaj volt, akkor azt felkötötték, megbüntették, minden jogától megfosztották.

Most, a nagy egyenjogúság címén ezeknek is van joga úgy élni az életüket ahogyan az nekik tetszik, sőt, a többségi társadalom eltartja őket. Márpedig a ballasztot kidobni szokás, nem pedig magunkkal hurcolni.

Ülő Bika egy rendőrrel egy furcsa jelenetet figyelt. Két valami ütött egy embert. Az egyik egy emberméretű kutya volt kék öltönyben, kalapban és kék-fekete csíkos nyakkendőben, a másik pedig egy gyerekméretű fehér nyúl. A nyúl éppen egy zöld ruhás, szemmel láthatóan betörő kinézetű, kissé pocakos emberen ugrált, míg a kutya egy lépcsőn állva drukkolt neki. Sehogy sem feleltek meg a kutyákról és nyulakról kialakult sztereotípiáknak. A nyúl határozottan agresszívnak tűnt. Ezt nagyon jól alátámasztotta az, hogy miután végzett az ugrálással egy iszonyatos méretű pisztollyal átlőtt egy közlekedési táblát. Közben a kutya előállt valami fekete-fehér színű ősi amerikai autóval és kikiáltott a nyúlnak:
- Max! Dolgunk van. Ne szórakozz, hanem szedjed ki belőle az információt, aztán menjünk!
- Oké Sam. - mondta a nyúl, majd lenyúlt a betörő torkán, kiszedett a gyomrából egy papír fecnit, beugrott az autóba és már ott sem voltak.

- Kik voltak ezek? - kérdezte Ülő Bika a rendőrt. A rendőr középkorú, köpcös férfi volt és éppen fánkot evett.
- Valami újonnan jött lakosok. Kicsit furcsa a viselkedésük és a probléma-megoldási készségük, de hatékony, az kétségtelen. Úgy hallottam magándetektívek. Majd egyszer kikérdezem őket. Nem tudom, honnan jöhettek, de szerintem illegális bevándorlók lehetnek. Gondolom mexikóiak. A kutyán van kalap, onnan gondolom. - a rendőr jelentőségteljesen ránézett Ülő Bikára majd folytatta:
- A nyúl meg nagyon hirtelen természetű. Ilyen idióták nem teremnek akárhol. Biztos mexikóiak.
- Illegális bevándorló magándetektívek? Hogyan lehet ez? Nem paradox ez egy kicsit?
- Hát kicsit furcsa, az szent. Csak hát annyian vannak már ezek, hogy szinte külön országot alapíthatnának a miénken belül. Nem tudjuk az összeset kezelni. Ezek legalább többé - kevésbé törvénytisztelők. Ha speciálisak is egy kicsit.
- Mikor kezdődött ez az egész bevándorlósdi?
- Amerikában mindig gond volt a bevándorlás. Kérdezzed csak meg bármelyik indiánt!
Ülő Bika hülyén nézett.

A világűr hőmérséklete -270 C fok, a víz fagyáspontja 0 C fok, a víz forráspontja 100 C fok, a vas olvadáspontja 1538 C fok, a nap felszíni hőmérséklete kb. 5500 C fok, a Nap belső hőmérséklete 15000000 C fok.

Az átlagos ember 20 és 25 C fok között érzi jól magát, aránylag könnyen elviseli a 10 és 30 közötti hőmérsékletet és szükség esetén a -20 és 50 közötti hőmérsékletet is, ami egy maximum 70 fokos intervallum.

Akik rinyálnak a mostani meleg miatt, az gondoljon bele, hogy mennyivel szarabb is lehetne a helyzet. A világegyetemnek sokkal nagyobb a fantáziája hőmérsékletek terén, mint az embernek.

Devin Townsend egy albumában több váltás és fantázia van, mint egy tetszőleges kereskedelmi rádió egy hetes műsorában.

Van ugye a globális felmelegedés, Magyarország elsivatagosodása és más hasonló jóslatok. Nem tudom nem észrevenni, hogy ha kinézek az ablakon, akkor nem látom a nyomát. Lehet, hogy ennek a két dolognak a levezetésével a mindenkori magyar kormányt bízták meg?

- Nyithatok trafikot Bécsben?

- Ott igen.

Tapasztalataim alapján azok hisznek leginkább az összeesküvés-elméletekben, akik tudásuk hézagait nem utánaolvasással és tanulással, hanem fantáziával pótolják ki.

Egy kapcsolaton nem dolgozni kell, hanem élvezni.

Sokan lenézik a vallásos embereket vagy legalábbis nem értik meg őket. Teszik mindezt annak ellenére, hogy ők maguk esetenként sokkal vallásosabbak, csak éppen nem a szokásos Isten, Ördög, angyalok vonal mentén mozognak, hanem saját életük és realitásmagyarázatuk szerint hisznek. Hisznek pártokban, biokajában, feng-shuiban, horoszkópban, fogyasztásban, akármiben. És amikor valaki nem ért egyet velük, akkor aztán úgy állnak neki védeni "hitüket" és támadni az "eretneket", mintha valódi vallási fanatikusak lennének. Csak a bomba hiányzik róluk.

Saját jelentéktelenségem boldoggá tesz.

Ha belegondolok, hogy rajtam kívül mennyi ember él és hogy létezésem mennyire jelentéktelen az emberiség szempontjából, akkor örülök, hogy nem sok múlik rajtam.

Ha pedig abba gondolok bele, hogy a több milliárd galaxis egészéhez képest az emberiség létezése mennyire jelentéktelen a nagy egész szempontjából, még jobban érzem magam.

A létezésünknek így nincs tétje és terhe. Teher nélkül élni pedig jó.

Egy generáció szerelmi életének a katalizátora:

Az elmúlt pár hónapban egész sokat gyalogoltam a városban és rá kellett jönnöm, hogy az autósok nem normálisak. És nem, nem arra gondolok, hogy mennek mint az állat. Éppen ellenkezőleg. Még a zebra közelében sem vagyok és már megállnak és várják, hogy átmenjek. Mögöttük meg torlódik a sor én meg siethetek.

Alapból autós vagyok és nem tudom megérteni ezt a viselkedést. Oké, hogy a gyalogosoknak a zebránál már ráutaló magatartásnál is elsőbbsége van, de azért nem kéne ezt ennyire komolyan venni. Persze ha már ott toporog, akkor meg kell állni, de ez így ebben a formájában hülyeség.

Arról nem is beszélve, hogy mivel az autó gyorsításkor eszik a legtöbbet, ezért az ilyen felesleges megállásokkal nő a fogyasztás és pusztulnak a jegesmedvék az Északi sarkon.

A szeretet fontos. A szerelem lényegtelen.

Nem tudom nem észrevenni, hogy ez az idei tavasz az ismeretségi körömben a párkapcsolati átrendeződések ideje.

A Star Wars sokkal kevésbé lett volna izgalmas, ha feltalálták volna a korlátot.

A Star Trekben pedig sokkal kevesebb lett volna a sérült, ha nem felejtik el a biztonsági övet.

A verebek miért mozognak szakaszosan? Elfordul a fejük, megállnak, felnéznek, megállnak, ugranak kettőt, megállnak és így tovább. Kicsi az agyuk aztán laggolnak vagy mi van velük?

Kidobtam a 12 éves bakancsomat. Majdnem életem harmadát együtt töltöttük. Igaz, 2008 óta már nyugdíjban volt és az elmúlt egy évben már nem is nagyon volt rajtam, mert már a javíthatóságon felül elhasználódott, de attól még rossz volt kidobni. Számomra többet ért sok embernél.

Megint a nők. Rájöttem, hogy az a baj velük, hogy - szemben a főiskolán programozáson tanítottakkal - imádják a redundanciát úgy tárgyak, mint kommunikáció esetében. Képesek összevenni ugyanolyan vagy csak minimálisan eltérő tárgyakat és folyamatosan szükségük van ugyanazoknak a kijelentéseknek az ismételgetésére. Vajon hányszor kell egy férfinek azt elmondania, hogy:

- Igen, drágám, még mindig szeretlek. Úgy ahogy 5 perccel ezelőtt is.

Egyre inkább igazat adok Churchillnek:

"A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval." 

Az Átlagember vásárolt. Tolta a kocsiját a sorok között és pakolt.

- Ezt láttam a tévében. Biztos jó. Azt mondták.

- Csipsz mindig kell. A nélkül még tévézni sem lehet.

- Ez most nagyon menő! Kell egy ilyen! Biztos örülni fog a gyerek.

Fogyasztott. Építette a piacgazdaságot, támogatta a termelőket, segítette a globalizmust. Végigért a sorokon, fizetett, siránkozott, hogy neki soha sincs elég pénze, kitolta a kocsit az autóhoz, bepakolt, majd elindult. Hazafelé gyorsulósat játszott a piros lámpák között, elszívott egy cigarettát, majd lazán kipöccintette a csikket az ablakon. Megevett egy csokit, a csomagolását hanyagul a kuka mellé dobta. Felment a lakásába, beletörölte a csokis kezét a pólójába, és lefeküdt a tévé elé a kanapéra. Előtúrt a kanapé mellől egy fél doboz csipszet és felkapcsolta a tévét. Szokás szerint nem vette észre, hogy a kanapé mellett a fotelben ül valaki. Egy rézbőrű meglett korú ember volt. Hosszú, egyenes haját befonta, tekintete szigorú és kemény volt. Megszólalt:

- Mit csinálsz, sápadt arcú?

- Tévézek - felelt flegmán Az Átlagember

- És előtte mit csináltál?

- Amit kellett. Vásároltam, autóztam, ilyesmi.

- Miért? Mindenre szükséged volt, amit vettél?

- Persze!

- Szóval te nem tudsz csipsz, mp3 lejátszó, dvd-k, félévente új telefon, nyolc pár cipő, háromféle dezodor nélkül élni?

- Nem. Ezek kellenek, mert különben lenéznek a többiek!

- Az nem érdekel, hogy így felélitek a földet? Nem érdekel, hogy utódaitokra mit hagytok? A Földet nem öröklitek, hanem az unokáitoktól kapjátok kölcsön. Már megtanulhattátok volna. Változnotok kell!

- De nekünk jó így! Egyébként indiánkoma! Ki vagy te? Ismered a Vinetut? Hehe.

- Ülő Bika vagyok, és nem ismerem, de ne tereld a témát! Egyszer próbálj odafigyelni egy problémára és felelősséggel dönteni! Meg kell változnotok!

- Te is tudsz úgy verekedni, mint Vinetu? Az volt ám a valami! Én is vagyok olyan jó! Kaphatsz egy tockost!

Közben Az Átlagember felpattant és ugrálni kezdett. Látszott, hogy nagyon erősnek érzi magát. Előre-hátra ugrált, kezét maga elé tartotta, mint a bokszolók. Ülő Bika előrelépett és egy óriási pofont kevert le neki. Az Átlagember elesett, a fejével összetört egy nagy vázát a sarokban és elájult.

- Hülye - mondta Ülő Bika és kisétált.

Férfi: M? Mint Márton. Aha. Oké.

Nő: M? Biztos? Nem N? Az már majdnem ugyanaz. Hasonlóan is hangzik. Lehet, hogy csak nem meri megmondani, hogy igazából az N-re gondolt, de vajon miért nem őszinte hozzám? Már nem szeret? Hát persze, nyilvánvaló. Mocskos szemét. Biztos észrevette, hogy felszedtem pár kilót és így mondja meg, de akkor miért nem egyértelműen beszél? Tényleg kövér vagyok? ... ... ...

Most őszintén. Hogy lehet így élni???

Csak nővel ne kezdjen az ember. 

Habár az eddigi zenékbe nem illik bele, de most egy Avril Lavigne jön, mert azt is szeretem. Mondjuk nem az egyik tipikus száma, hanem az Alíz Csodaországban film zenéje. Mégpedig azért, mert habár az egész szám nagyon jó, de a legjobb rész 2:11-től jön. Innentől viszont ne a csajt figyeljétek, hanem a háttérben a basszust és ritmust. Az a zseniális.