Tudjátok miért éri meg Free Tibet pólót venni? Mert azt biztosan nem Kínában gyártják. :) 

A rántotthús rizzsel és uborkával. Mert ez így piros, fehér, zöld.

Ezt is megoldottam. :) 

Már azt hittem, hogy nem lesz több Yann Tiersenes utalás, de reggel találtam egy olyan klipet, hogy ezt be kell linkelnem. :)

A legdurvább barátnőm szövege volt, hogy onnantól kezdve jó, hogy beindul a mosógép. Ááááá, milyen dolog ez? Klipben mosógép, mint fontos szórakoztató és vízválasztó eszköz? :)

Emmet Brown leszálláshoz készülődött. Ha jól számolta, akkor Kheopsz piramisának építése a végéhez közeledik, és ő majd láthatja a befejezését.
- Igazán jó fej volt ez a kövér fickó. Szerintem valami mérnök lehetett. Pontos választ adott, de nekem teljesen használhatatlant. Na mindegy, nézzük a piramisokat!

Leszállt egy sűrűbb facsoport tövébe és elrejtette a Deloreant. Mikor kilépett a fák közül már látszott is a piramis. Tökéletes volt az időzítés, már az utolsó fázisban jártak a fáraó halálát nem számolva.

Egy gyors átöltözés és pár óra gyaloglás után odaért az építkezésre. Mindenfelé emberek nyüzsögtek. Korsókat, szerszámokat, gerendákat és különféle használati dolgokat cipeltek. Észre sem vették, pedig fehér hajával és fehér bőrével eléggé feltűnő volt. Kicsit később rájött miért. Voltak ott sokkal feltűnőbb dolgok is nála.

Az embernél jóval magasabb és testesebb humanoid lények. Arcukat mindenféle dudorok borították, bőrük gyűrődött, szürkés színű volt. Az egyik lény éppen az egyik felügyelővel beszélgetett.

- A költészet nagyon fontos. - mondta az ember.
- Lehet, hogy majd én is megpróbálkozom vele egyszer. - felelte a lény.
- Arra kell figyelni, hogy szívből jöjjön, nem pedig csak egymás után rakja a szavakat. Úgy lelketlen lenne az egész és a világ legrosszabb költeményeit így írják. A számunkra fontos dolgokat kell beleírni. Ami foglalkoztat.
- Köszönöm a tanácsokat, remélem használni is tudom majd őket.
- Ugyan! Ez mind semmiség ahhoz képest, hogy az építészflottája a segítségünkre van ebben az építkezésben. Emberi erővel nem tudnánk ekkora feladatot véghezvinni.

A lény biccentett egyet majd esetlenül eltotyogott. A felügyelő más emberekkel kezdett foglalkozni. Emmett odament a felügyelőhöz. Sokmindenre számított, de arra hogy idegen civilizációval fog találkozni arra nem. Olyannal pedig hogy ők építették a piramisokat csak a legócskább ponyvaregényekben találkozott.

- Elnézést, de megkérdezhetném ki vagy mi volt ez?
- Prostatikus Vogon Jeltz, a Vogon építészflotta kapitánya. Nagyon barátságos.

 

Darwin túlságosan udvarias volt ahhoz, hogy kimondja, nem azért uralkodunk a világon, mert a legokosabbak vagyunk, vagy netán a leggonoszabbak, hanem mert mindig mi voltunk a legeszelősebb, a legrohadtabb gyilkosok az őserdőben. 

Devin Townsend jó. Nem túl mainstream, én is csak nemrég ismerkedtem meg vele, de nagyon tetszik. Az új album a Ki címre hallgat és a címadó számról szeretnék egy nagyon kicsit beszélni. 

Hosszú szám, de ami a legjobban megkülönbözteti az átlag zenéktől az a rendkívül sok hangszer és téma, amit felhasznál. Ha valamihez hasonlítani akarom, akkor talán a Dream Theatertől a Change of Seasons ugrik be, ami maga is megér majd egy bejegyzést.

Maga a szám igazán a 4. perc után indul be. Ahogy a Méhek is mondták a Kovács Lakás című számukban: "Ilyenkor pofázni kár." Meg kell hallgatni. Frankó.

Onnan jött ez a két megkülönböztetés, mármint a torta és aprósütemény, hogy a Travis két újabb albumát hallgattam. Az egyik az Ode to J. Smith, a másik pedig a The Boy with No Name. Mindegyik tetszett, de a második jobban és nem tudtam miért. Aztán ott jutott eszembe ez a hasonlat. A Boy lett a torta, az Ode pedig a háttérzene, az aprósütemény. És utána annyira örültem ennek az ötletnek, hogy mindenkinek elmeséltem. Ők nem érezték annyira világmegváltónak, de ez máskor sem zavart. :)

Egyik ismerősöm ilyet szólt:

Nem vagyok hülye. Csak furán okos.

:)

Buddha a köldökét nézte a hegytetőn. A többiek már elmentek. Ő még maradt, mert gondolkodhatnékja volt és egy almafa is jó hűset tartott. Feküdt a tövében, nézte a távolodó alakokat és vallást épített. Egyszer csak egy alma pár centivel mellette esett a földre.
- Mellé. Pedig ha a fejemre esett volna, akár még eszembe is juthatott volna valami új és eredeti.

Gondolkodott. A saját szerepén, a többiek szerepén, a jövőre gyakorolt hatásukon. Nem tudta, hogy amit tesz a jövőben vajon mit fog jelenteni. Lehet, hogy a legjobb jó szándéka ellenére rosszul fognak elsülni a dolgok. Érezte az emberek irányításának a felelősségét.
- Mohamed kicsit fura volt ma. Remélem, nem csinál semmi marhaságot. Igaz így kicsit egykaptafás a vallása a többivel. Biztos egyedibbé akarja tenni. Végülis érthető.

Hirtelen villámok jelentek meg a fa fölött majd hihetetlen gyorsasággal egy repülő fémszekér jött ki a villámok közül. Tett egy kört a fa körül majd előtte lebegve megállt. Nem tudta mihez hasonlítani. Fémes csillogású volt, sok olyan dologgal rajta, amiről fogalma sem volt mi lehetett. Biztos valami jármű volt, de nem tudta hogy működhet. Talán az Istenek jöttek el érte? Ekkor rés nyílt rajta felfelé egy szisszenéssel. És bent egy ősz ember ült fehér ruhában furcsán élénk, kicsit őrült szemekkel. Nem tűnt Istenségnek.
- Jó napot! Emmet Brown vagyok. Megmondaná, milyen évet írunk?
- Rajeswari maharadzsa uralkodásának a 17. évét. - válaszolta Buddha megszeppenve.
- Öööö. Köszönöm.
A férfi tanácstalannak tűnt, a rés becsukódott, a szekér egy kicsit még lebegett, majd ugyanolyan gyorsasággal eltűnt ahogy jött.

- Ez érdekes volt. Ki lehetett ez az Emetbrón? Valami Isten? Mit akart? Miért érdekelte az év? Ez jel volt vajon? Lehet, hogy inkább abba kéne hagynia a gondolkodást és egy vallást alapítani Emetbrón tiszteletére? Elég jól hangzik. Végülis ez akár a megvilágosodás is lehetett és még éhezni sem kellett hozzá.

Bárcsak itt lenne valaki a jövőből, aki elmondhatná...

 

Hol van a határ a hatékonyság és az emberiesség között? 

Ez az írás adta meg az ötletet arra, hogy én is megírjam a saját véleményemet a lemezről:

logout.hu/cikk/depeche_mode_sounds_of_the_universe/teljes.html

Az enyém mondjuk nem lesz ilyen hosszú, mert nem akarok ennyire belemenni. Aki részletes és minőségi kritikát akar, annak tényleg ajánlom a fent említett linket. Én csak aprósüteményi szempontból mondanám el a véleményemet.

Szerintem a lemez jó. Sokan írtak róla rossz kritikát, és sokan mondják, hogy nem elég egyediek a számok, nem jön át a régi-új analóg hangzás. Ez részben igaz is. Viszont szerintem pont ezért illik ide erre a blogra. Nagyon jó háttérzene és hangulatcsináló. Amikor végighallgatom, kétségtelen, hogy nem nagyon emlékszek belőle fogós részletekre, csak arra, hogy jó volt a ritmus, a dallamok és a hangulat.

A Wrong nagyon kitűnik az egész lemezből, szerintem igazi klasszikus, de magát a lemezt ez az egy szám nem tudja a legnagyobbak közé emelni. Ami szerintem a legjobb benne az a sorok közötti két hangos, enyhén disszonáns hang. Rá fogtok jönni, ha meghallgatjátok.

Ennek ellenére szerintem nagyon jó, ha azt várjuk tőle, amit adni tud. Tudjátok milyen? Olyan mint ez a süti és az eper rajta a Wrong.

Ha mindenki ugyanarról gondolkodik, akkor az agyhullámaik mintázata hasonló?

 Ha már Yann Tiersennél járunk, akkor az egyik kedvenc számom kábé fél másodpercéről is szólni kell. :) Ez a zene persze már magában is nagyon jó, de ami igazán nagy benne, az egy kicsike kis részlet, amit szerintem az emberek nagyrésze észre sem vesz. 

1:27-nél amikor a zene elhallgat, akkor van egy felütés, vagy nem tudom micsoda. Olyan, mintha valami cimbalom vagy triangulum lenne, de annyira szép ott az az egy hang, hogy nagyon. Tökéletes.

 Imígyen szóla Zarahustra:
- De marha meleg van ebben a sivatagban.
- Az. - szólt Mózes.
Többen is voltak. Zarahustra, Mózes, Mohamed és Buddha. Kint álltak a sivatag közepén egy hegyen és nézelődtek. 
- Mózes! Nincs valami innivalód? Sör, bor, valami jó?
- Hülye vagy Zari? Csak vizem van. Minden be van tiltva. Jehova elég keményen veszi ezeket. 
- Áááá! Az nem jó. Én vizet nem ihatok. Az kioltja a tüzet. Nekem meg arra kell vigyáznom. Igazából szerintem nekem jobb, mint neked. Néha felgyújtok valamit aztán kész is. Mindenki boldog. 
- Ez a baj veletek. Nincsenek rendes szabályaitok. Ezért fogtok ti eltűnni. Az emberek nem veszik komolyan az olyan dolgokat, amiért nem kell megdolgozniuk. A túl liberális vallások mind eltűntek. Nézzed csak a rómaiakat! A fél világ az övéké volt és mi lett velük. Mindent megengedtek az embereknek és nézzed! Ez az új halászszekta, ezek a keresztyének bedarálják őket. Néhányat megetetnek az oroszlánokkal, de ez csak erősíti őket. Hülyék ezek a rómaiak.
- Szerintem az a célja a vallásoknak hogy az ember jól érezze magát benne. Hogy megszokja, elviselje és megszüntesse a szenvedést. - mondta Buddha.
- Elméletileg igen, de ez errefelé nem működik. Valahogy ti ott keleten máshogy viszonyultok a dolgokhoz. - mondta Mózes. Itt jobban szeretik, ha küzdeni kell, ha mártírkodni, feláldozni magukat.
- Ez irreális. Miért vagytok ilyen hülyék? Lehetne békésen egymás mellett élni. Boldogan.
- Lehetne, próbálkoztunk annak a hirdetésével is, de az sosem jött be hosszú távon. Volt néhány próba. Jézus is így kezdte. Három évig húzta. A követőit meg megnézheted. Már áldozzák is be magukat. Adj nekik ezer évet, aztán megnézheted mi lesz belőle. Nem az amit tanított az biztos. Lesz itt vér annyi, hogy öröm lesz nézni.
Mohamed, aki eddig csak hallgatott elgondolkozva leült.
- Remélem nem. - mondta Buddha. Biztos lesznek, akik megértik az igazi üzenetet. Bárányok fognak a farkasok mellett élni, mint mondta. Egyszer beszéltem Jézussal. Igazán bölcs és jó ember volt.
- Szerintem akkor sem jó ez a sok szabályzás. - szólt Zarahustra. Hagyni kell az embereket létezni.
- Nem. Szabályzás kell nekik és meg kell adni nekik a lehetőséget az áldozathozatalra. Így népszerűbb vallást lehet csinálni.
Mohamed felállt és így szólt:
- Szerintem kicsit jobban kihangsúlyozom ezt a Dzsihád dolgot.


 

Ma reggel az Amelie Csodás Életének a zenéjét hallgattam és gondoltam ezzel fogom megnyitni a blogot. Nem hiszem, hogy sokan ismerik Yann Tiersent, pedig nagyon jó zenéket ír. Többnyire francia sanzonzenét játszik, ezek jó része igazi tortaszelet, de aprósütemény is van bőven. :) Egyik ilyen szerintem a Les Jours Tristes című szám. A filmben ennek egy instrumentális verziója van, ami igazán szép, de sokkal jobb, amikor Neil Hannon énekel alatta. Gyönyörű a zene és nagyon jó a szöveg is.

Már egy ideje gondolkodtam rajta, hogy csinálni kéne még egy blogot, ahova megírok mindent ami nem Delorean és az eszembe jut. Ez lesz az. A blog neve eredetileg az lett volna, hogy Zenei Aprósütemények, de inkább egy kicsit általánosabb név mellett döntöttem.

Elég sok dologról fog szólni ez a blog, de a főbb irányvonalakat azért most leírom.

- Előbb elmagyarázom ezt a sütis dolgot. Sok zenét hallgatok és sok blogot olvasok és gyakran találkozok olyannal, hogy valaki lehúzza a szerintem jó zenei albumokat, pedig csak más szemszögből kell nézni őket.

Akkor jöttem rá egy példára. Két fajta zene van. Az egyik olyan mint a torta. Finom, koncentrált, aktív ízélményt ad. Ezen kívül van az aprósütemény, amit az ember csak úgy eszeget filmnézéshez vagy csak úgy nassol egész délután. Nem annyira erős élmény, de az ember egész délutánját jobbá teszi.

Na én ezekről a zenei aprósüteményekről szeretnék írni, ha találkozok velük.

- A következő amit ide szeretnék, azok csak olyan gondolatok, amiket nem szeretnék elfelejteni, mert jópofák, de olyan túl sok értelmük nincs. Mondjuk vitára ennek ellenére esetleg alkalmasak.

- Az utolsó pedig, hogy a logouton már van egy 20 részes sorozatom és azt fogom szépen lassan ide bemásolgatni. Majd meglátjátok, szerintem érdekes.

Szóval egyelőre ezek a tervek, majd igyekszem minél aktívabban írni. Heti 1-2 bejegyzés szerintem esélyes. Nem hiszem hogy túl sok olvasóm lesz, de hátha szerzek néhány embernek pár jó percet.

Kér valaki egy kis szellemi aprósüteményt?